GYARMATI CSABA
FÉNNYEL DOLGOZOM
CSENDBEN
Nem a tökéletes pillanatot keresem.
Hanem az igazit.
ÉLETNYI IDŐ
AZ OBJEKTÍV
MÖGÖTT
Gyarmati Csaba több mint harmincöt éve fényképez embereket, történeteket és pillanatokat. Esküvői fotográfiáját nem trendek, hanem az évek alatt kialakult saját látásmód határozza meg: a fény szeretete, az emberi gesztusok iránti érzékenység és az a meggyőződés, hogy a legerősebb képek gyakran akkor születnek, amikor senki nem akar képet készíteni.
„A fényképezőgép számomra soha nem választott el az emberektől. Éppen ellenkezőleg: közelebb vitt hozzájuk. Megtanított figyelni arra, ami egy pillanattal később már nem létezik – egy tekintetre, egy mozdulatra, egy fényre, amely csak néhány másodpercig marad velünk.”
Munkájában az érzelmi intelligencia találkozik a tudatos, letisztult képi világgal. Nem megrendezni akar egy esküvőt, hanem jelen lenni benne. Tudni, mikor kell közel menni, és mikor kell hátrálépni. Mikor kell irányítani, és mikor jobb egyszerűen csendben maradni.
Mert 25 év után a technika máR csak eszköz
Az esküvőfotográfia számomra nem elsősorban ruhákról, dekorációról vagy helyszínekről szól.
Emberekről szól.
Arról, ahogyan egymásra néztek.
Arról, ahogyan a családotok néz rátok.
Azokról az emberekről, akik azon a napon azért vannak egy helyen, mert valamilyen módon részei az életeteknek.
Ezért számomra ugyanannyira fontos lehet egy tökéletesen komponált portré, mint egy kissé szabálytalan kép egy ölelésről, amely mindössze két másodpercig tartott.
Mert húsz év múlva valószínűleg nem azt fogjátok keresni egy fényképen, hogy technikailag mennyire volt tökéletes.
Hanem azt az embert, aki rajta van és azt az érzést amit akkor és ott éreztetek.
Több mint huszonöt év fotográfusi tapasztalata természetesen technikai biztonságot is jelent.
De ami számomra ennél fontosabb: nyugalmat és szakmai biztonságot amit ti ugyanúgy éreztek meg mellettem. Ez az egyik ajándékom a velem dolgozó pároknak.
Egy esküvőn szinte bármi megtörténhet. És ritkán alakul úgy tűpontosan, ahogy hosszú hónapokon át terveztétek, álmodtátok.
Ilyenkor nektek nem egy újabb problémára van szükségetek.
Hanem valakire, aki segítve, rátok vigyázva és figyelve teszi a dolgát.
A tapasztalat számomra ma már nem azt jelenti, hogy minden helyzetet irányítani akarok. Éppen ellenkezőleg. Azt jelenti, hogy nem kell mindent irányítanom ahhoz, hogy tudjam, mit kell tennem.
Szeretem, ha van időnk megismerni egymást még az esküvő előtt. Tudni szeretném, kik vagytok, milyen napot képzeltetek el, mi fontos nektek – és mi az, ami egyáltalán nem az.
Az esküvőn pedig szeretnék úgy jelen lenni, hogy közben legyen teretek egymásra figyelni. Lesznek pillanatok, amikor segítek. Lesznek, amikor irányítok.
És nagyon sok olyan lesz, amikor egyszerűen eltűnök egy kicsit a háttérben. Mert néha a fotográfus legfontosabb döntése az, hogy nem avatkozik közbe.
Az esküvő napja gyors lesz. Valószínűleg sokkal gyorsabb, mint most gondoljátok. Hónapokig készültök rá, aztán egyszer csak este lesz. Néhány részletre pontosan emlékeztek majd, másokra kevésbé. Lesznek pillanatok, amelyekről pedig csak később, a fényképeken keresztül tudjátok meg, hogy egyáltalán megtörténtek.
A fény mindig fontos része volt annak, ahogyan a világot nézem.
Szeretem a naplemente utolsó néhány percét, az ablakon beszűrődő finom fényt, az ellenfényt különösen, az árnyékot, a ködöt és azt is, amikor alig marad valami a világosságból.
Nem feltétlenül azt keresem, ahol minden tökéletesen meg van világítva. Sokkal inkább azt, ahol a fénynek hangulata van.
Ezért a képeim között ugyanúgy vannak világos, könnyed pillanatok és mélyebb, sötétebb tónusú fotográfiák is. Színes és fekete-fehér képek. Közeliek és olyanok, amelyekben az ember szinte elveszik a tájban.
Nem szeretném, ha egy esküvői sorozat harminc év múlva arról mesélne, milyen képfeldolgozási trend volt divatos abban az évtizedben.
Azt szeretném, ha még akkor is rólatok mesélne.
Mert a fénykép különös dolog. Egyetlen századmásodpercet őriz meg – mégis képes évtizedekkel később visszahozni egy egész napot.
Egy embert és az izgalommal együtt járó pillangókat a gyomorban. Egy érintést és az utána érkező libabőrt. Egy érzést mely képes felidézni az elfeledettet.
Olyan emléket adok a kezetekbe, amivel bármikor újra átélhetitek ezt a napot. Így még a gyermekeitek is láthatják majd, milyen boldogok voltatok.
EZÉRT DOLGOZOM
FÉNNYEL, CSENDBEN